Töltőállomás-hálózat bevezetése Svédországban: megérzés helyett közös kézikönyv
Több mint 100 töltőállomás és egy kérdés az egész hálózatnak: akik megállnak, azok közül hányan jönnek be ténylegesen a boltba? Az esettanulmány bemutatja, mi változott, amikor minden kúttéren ugyanúgy kezdtek mérni.
Fő funkciók
-
Capture rate helyszínenként
A kúttól a boltig tartó konverziót minden állomáson folyamatosan mérik.
-
Helyszínek összehasonlítása
Mivel minden helyszínt ugyanúgy mértek, a legjobb kutak lettek a minta a többinek.
-
Mért elektromos töltés
A töltésre érkezők három mérhető csoportra oszlanak, így a lánc látja, mely állomásokon lesz a töltési időből boltlátogatás.
- 100+
- Ugyanúgy mért helyszín
- ~20%
- Jellemző arány a kúttól a boltig
- 8–55%
- Szórás a helyszínek között egy időszakban
- 10–15%
- Boltlátogatók, akik tankoltak is
Egy több mint 100 helyszínt üzemeltető svéd töltőállomás-hálózat egyetlen kérdésre akart választ kapni minden kútján: akik megállnak, azok közül hányan jönnek be ténylegesen a boltba? A töltőállomási kiskereskedelem ezen a lépésen múlik, a kúttól a kúttéren át az ajtóig, a legtöbb lánc mégis csak a kassza felőli oldalát látja. A lánc úgy döntött, hogy a teljes lépést minden helyszínen méri.
A bevezetés
Minden állomást zónákra osztottak (kutak, elektromos töltés, bolt és étterem), és kis telepítésekkel mérték. Nem kellett árkot ásni vagy bármit átépíteni, csak ugyanazt a beállítást megismételni a hálózatban, így a bevezetést logisztikai feladatként lehetett kezelni. Az első naptól minden helyszín ugyanazokat a mutatókat jelentette, ugyanazokkal a definíciókkal, és ettől összehasonlíthatók a számok egy autópálya melletti és egy városszéli kút között.
Amit a hálózat megtanult
A capture rate (betérési arány) alacsonyabb, mint amire az üzemeltetők számítanak, és a szórás megmutatja, hol lehet a legtöbbet nyerni. A kúttól a boltig tartó konverzió gyakran 20 százalék körül van, és helyszínenként nagyon eltér: egy mért időszakban az állomások 8 és 55 százalék között szóródtak. Ez a szórás az oka annak, hogy az egész hálózatot érdemes mérni. A „jó-e a 20 százalék?” kérdés helyére az kerül, hogy „mit csinálnak az 55 százalékos helyszínek, amit a 8 százalékosak nem?”, és a legjobb kutak lesznek a minta a többinek.
A bolt önálló úti cél. A függőségi arány akár 10–15 százalékig is lement, vagyis a boltlátogatóknak csak 10–15 százaléka tankolt is. Amint látszik, hogy a bolt saját vevőkörrel rendelkező üzlet, a létszámról, az elrendezésről és a promóciókról is másképp születnek a döntések.
Az elektromos töltés átalakítja a tölcsért. A töltésre érkezők három mérhető csoportra oszlanak: akik csak töltenek, akik bemennek a boltba vagy az étterembe, és akiket a bolt elveszít. A töltés közben eltöltött idő lehetőség a boltnak, és ezt most már helyszínenként mérik. A hálózat látja, mely állomásokon lesz a töltési percekből boltlátogatás, és hol hajtanak el ezek a látogatók.
Miért működött 100+ helyszínen
A több helyszínes mérés feltétele, hogy mindenhol ugyanúgy történjen, ez pedig a mérés felépítésén múlik. Ez a mérés eleve anonim, és az első és a kétszázadik helyszínen is azonos, így az adatvédelmi felülvizsgálat egyszer történt meg, és a bevezetés alatt nem kellett újra elővenni. A kúttéri megközelítést a capture rate-től a helyszínenkénti összehasonlításig a töltőállomások látogatószámlálása oldal írja le; magukat a mutatókat a látogatottsági adatok oldalon találja.